Mint szél a tájon,
Suhan a vonat velem,
De gondolatban,
Melletted fekszem.
Akár a nyugodt csend,
Úgy vagyok ott,
S ölellek,
Mint puha,meleg takaród.
Hangom halk,mint,
Éji lepke szárnyának rebbenése,
Semmi zavaró nesz,
Csak béke.
Nézlek téged,
Mint csillagok az ablakon át,
Észre sem veszed,
A hold simogató sugarát.
Könnyemet sem látod,
Mely keser rohamban tör elő,
S melynek minden cseppje,
Csillogó gyémánt kő.
Bársony bőrödre pottyannak,
Tova gurulnak,
S mikor helyüket megtalálják,
Melletted elalszanak.
Így vagyok ott csendben,
Veled Szerelmem,
Bár a vonat suhan tova,
Én melletted fekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése