Hellenbárt László - Kis (P)esti dal

Megmerítettem homlokom

az éjszakában, vonatablakon

kihajolva, egy szörnyű, szép napon.

Fekete lett

Fekete.

Sápadt reggelre

köszönt a házmester.

Valaki a kapu alatt

adott megvonható jutalmat

átmulató est-utó kábulat

gyöngyeinek,

s gyöngynek

hányását rakta

két kuka közé.

Játsszunk szépet, vagy ostobát,

magunkra tűzve a város rongyát

kacéran, mint foszlószélű kabát

ócskasága,

zsebe kint –

Átléphetünk rajt:

a hányás visszaint.