Hellenbárt László - Karol Wojtyla halálára

Sosem titkolt kínok között

hősként láttuk, s láttatta magát,

szerényebben, mint páfrányok álma,

s bátrabban is, egyháznak ura,

volt az, ki szentté

bírta tenni a szennyet:

értő tolmácsa

pogány istennek,

meghasonlott s megbékélt

társa

kétezer évnek.

Tán igazként egyetlen,

ki a krisztusi úton

el nem bukott,

s elhitte azt,

mi nekünk példa-remény

s mi több!

elhitette velünk is,

hogy másképp is lehet,

baráti jobbot adott,

kért, s kapott,

igazolt bűnöket hordozott,

megbocsátottunk neki évszázadot

-s ím, halott.

Hajts fejet, világ!

az egyetlen igaz, ki bírt

szeretni,

s elvekben angyalkarddal

harcolni is,

eltávozott.

Szentnek mondott szentlelkek

helyett,

kufáralkuk nyerői

helyett

én

- s dacolok, Világ!-

az ő ravatalánál

hajtok fejet.