Hiányod gyertyafényben lobog,
s mába örökíti a tegnapot a
viasz,
halkan, mint tárogató az éjben,
óvva múlhatatlan remény a
vigasz.
Vagy!
Érzem, s pipacs-hemoglobin
szirmát bontja, s ürességet
árul,
ismétlődő csodát láttam:
magam, tenmagad zálo-
gául.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése