Úgy áll ott, mintha élne,
mintha bronzszíve zenélne,
s a vízfüggöny leomolva,
mintha csak Ódát szavalna.
Úgy áll ott, mintha élne
messzi-távolba merengve
bronzba öntött mozdulattal.
Én csak nézem áhítattal!
Úgy áll ott, mintha élne
halhatatlanságba vésve
Lillafürednek ölében,
örök nyugalom völgyében.
Úgy áll ott, mintha élne,
mintha hozzám is beszélne,
s a megkövült szónoklattal
átölel és ott marasztal.
Úgy áll ott, mintha élne,
meg nem élt jövőbe nézve.
Őrzik őt a régi várfalak,
s dalt csobog néki a patak.
Úgy áll ott, mintha élne,
táblán: „Az óda költője.”
Körbezárja hegyvonulat
emléke itt örök marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése