Götli Kinga - Re Zsoltár

Kedves Judit!

Ahogy olvastam az írásod, egy korábbi, hasonló című írásom jutott eszembe, szeretettel megosztom veled.

Igen, én is töprengtem már így, íródott is pár fohász. Létjogosultáguk van ebben a világban. Tetszik nagyon amit írtál. Gratulálok!

Utolsó Zsoltár

Pirosló bársonyán át egy nagyot üt a szíved,
S levedled magadról a vasként szorító kérget.
Megpattan lelked hűvös börtönének acél bilincse,
S feltárul előtted szabadságod jól megérdemelt kincse.

Bűneid, mik mázsás súlyként préselték vállad,
Most a semmibe vesznek, s talán gomolygó köddé válnak.
Büszke tartású emberré válsz, kiben a hit tüze lángol,
Fejed magasra emeld, te halk szavú Vándor!

Alázat él kebledben, megtanultad, mi szabadságod ára,
S kötött száz éven át a rettegésnek nehéz lánca.
Őseidből nemes vér áramlik hű szívedbe újra,
S örömkönnyel telítődik szemednek feneketlen kútja.

Felleghajtód zsebében egy rég megsárgult papír után kutatsz,
A Mindent Tudó bízta rád, s most azt, hogy a világgal tudasd!
Pecsétet törsz az Utolsó Zsoltáron,
Üzenete harangot kondít szerte a Hazádon.

Rendületlen szíved az Igaz Utat járja!
A Teremtő jutalmul, védelmező pajzsát ádja.
Ember voltál, s légy most is az mától,
Ha kell, éledj újra a megváltó halálból!

2008.

és ezt küldeném....a remény elvehetetlenül örök, olyan ami megtart

a remény pedig a kősziklára épített hit lángjából táplálkozik

Reménynek Lángja

Mikor lelkemnek tengere csitulni nem akar,
S szemem elől az éj sötétje mindent eltakar,
Csak hagyom, had hullámozzon oly vadul az a tenger,
S nem baj, ha nem szólít meg a közelben egyetlen ember,
Ki kezét nyújtaná.
Nem baj!
Csak sodródom én a háborgó árral,
Legyek megkötve ezernyi lánccal.
Nem baj!
Nem baj, ha süllyedek, s a mélység epedve vár,
Két karjába szorosan, ölelve zár.
Nem baj, mert oly erős szívemben a Reménynek Lángja,
Hogy kettéválasztja a vizet, mint sötétet a fáklya.
S ha süllyedek is vakon a mélybe,
Szívemben nem vágyok másra, csakis a Fényre!
Reménynek Szép Sugara az, mi megtart, s megemel,
Mi lelkemnek hullámzó tengeréből örömmel felemel!
Csak hullámozzon az a tenger, s legyen vaksötét,
Nincs, mi elvegye szívemnek Éltető, s Tápláló Örömét!

2010. február 15.
00.14.