Szobámnak ablakából kitekintek.
Elmúlt az éj, s hajnalodik.
Fagyos a reggel, de mondd, mit számít?
Mit számít, ha Hajnalnak Tüze lángot vet szívemnek közepében,
Erőre kapva minden hangos dobbanással,
S éled úgy, ahogy én éledek!
Mondd mit, számít, ha fagyos a reggel, s házadnak cserepét dér fedi be?
Hogy vártam már ezt…
Lángolok!
Ablakom szélesre kitárom, s leszek én a Hajnal,
A Nap az égen,
S gyújtok tüzet a Világban, hogy éljen!
Szívemből erővel lángolok.
Leszek én a Hajnal,
S Nap az égen!
Ablakom szélesre kitárom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése