Résen keresztül nézem a
világ brutális színjátékát.
Nem a súgóban süllyedezem és
nem is én rendezem.
Statiszta arcom minden
egyes mimikája, amin
kiül lelkem búja, bánata.
A boldogság más tészta.
Elkavarva ízlelgetem
szaftos szerelmem, s tágra nyílt
szemeimmel szórok szikrákat, s
alélva dobálok párnákat.
S dacolva az utcák droidjaival
küzdöm le félelmeimet hasztalan.
Résen keresztül nézem, hogy
vak vezet világtalant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése