Kitárt szárnyakkal állok
egy magaslati ponton, s
mélyre zuhanva meditálok a
szélrózsa minden irányába...
Nem mozdulok...
Árva, belső tekintet mér végig,
de nem az elejéről, hanem
ahonnan kezdte és nézem
én is a tetejéről, milyen
nagy a világ bennem...
Eltévedtem...
Nem is itt kéne lennem, s
nincs térképem nekem.
Arcomat elgépeltem fényképezővel,
majd az ugrásra készültem...
Elrugaszkodtam..,megtettem...
Landolás után törött
szárnyaimat gyorsan levettem és
a sebeimet nyaldostam franciásan,
aztán örökre eltűntem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése