Elindultam meginni a könnyem
a világ végére, aztán balra.
Megírom majd a könyvem és
nagyon sírni fogtok rajta.
Megnyúzom testemet, amit
Ti igazán jól ismertek.
Szép, új ruhát varrok belőle,
hogy változatos legyek tőle.
Régi arcomat felgyújtom,
hogy megtisztuljon és
leöntöm ecettel. Hadd fájjon.
Legalább érezni fogom. Élek!
Bezárok magam körül minden
ajtót, ablakot.
Ez lesz az én mély sötétségem,
csak hagyjatok.., hagyjatok!
Többé nem jövök ki közétek
azért, hogy megjegyezzetek.
Vissza nem nézek, inkább
tovább megyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése