Ábrándom eltűnik
a horizont csíkjában.
Föld körül utazik
élete sátrában.
Tekintete szúrós,
átdöfi gondolata
szereplőit, s
letapossa agyam
távolságait.
S merengő tekintetem
fej-fej mellett a
tűnődésemmel kézen fogva
teli reménnyel
tovább esdekel.
S haldoklik a
jelen, egy
megfoghatatlan
versenyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése