-Te füstöt nyelő állat!-
Mondom magamnak.
Szemem eltakarom, így
beszélek, s arcomat
teszem elétek.
A fejemből zuhannak
bombák felétek.
Időzítve vannak, mint
sok jó után egy rossz.
Üvöltve élek. Értitek?!
Nem irányítom.
A sötétség erősödik, s
nyomja világom.
Átalakíthatatlan, szűk
kényszerzubbonyom a
kedvenc házam.
Vérágas szemeim okád
dühödt pillantást
árnyékom felé, s
összevagdalt gondolatokkal
nyalom az angyalok szemét.
-Te füstöt nyelő állat!-
Mondom magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése