Ha egyedül vagyok, kicsit
mindig meghalok.
Szállnak a gondolatok,
amiket elhajtok.
Hív a mély, de
nem veszem fel, most
maradok reális lény, akit
magam sem hiszek el.
Vigyázok testi épségemre,
de nincs felszerelésem erre.
Mozdulatlan maradok, s
a szerelmemre várok..,
ha már így egyedül vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése