Szemsarokból nézve minden összeszűkül
A világ tengerei kiöntenek s bűvöl
A szárnyaló képzelet, hogy csak átmeneti
Otthon ez a döccenő élet
S lovas szekér mely andalogva lépked
A porzó úton, sok szájtátott gyerek
Bámulnak…mindez csak képzelet
Vasmacskám után ugrom a mélybe
Lenyel a hullámzó torok
Kapkodom s levegőm, mint olvadó burok
Kiszáll belőlem s csak lelkem lebeg
A végtelen mezőkön…vízvirágot szagolok
Pollen-merülőkön
Elkapkodtalak, most meghalok
Andalogva ringanak a fényes csónakok
S halászuk, mint partra vetett vad
Bányászik a vízben…csalijára ki akad
S testem úgy hullámzik a végtelen vízzel
Mint álmomban, mikor éjjel
Holnapot láttam, messzit, nem is valót talán
Elhevertem a fűben egy fáradt délután
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése