Egyszer, egy pici méh
Züm-Züm, gondolt egy nagyot
" Reá szállok én,
Begyűjtöm a fénylő napot"
Megfeszítve pici szárnyát
Szelte s csak szelte az eget
Közeledő napkorongból
Úgy kortyolna egyet
Apró pont lett kis világa
Lenézve megrémült s látta
Túl messze jött s már nem bír szállni
S a napocska nem fog reá várni
Züm-Züm repült, hátha mégis
Felkapaszkodhat az égig
S megérinti szíve vágyát
Égnek s földnek szép királyát
Pirosló lett a sárga labda
El is indult nyugatra
Züm-Züm látta mint tűnik el
Hegyek mögé a sárga lepel
Éjszaka jött, hideg, szeles
Menedéket most hol találhat
Ráröppent egy furcsa ágyra
Összenőtt szírmú nagy virágra
S reggel, mikor új Nap éledt
Kinyílva látta a messzeséget
Alig hitte, megtalálta
Pici szívét belé zárta
Égre néző napraforgó
Te földön nyíló égi csoda
Züm-Züm szíve úgy imádta
Minden nap őt csodálta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése