Az ég kebelén
Meghalt most a fény,
Kezeimben olvadt széjjel.
Kitisztult az arc,
Nyugodt lett a harc
S anyám szavát hallom, mint régen.
Az ég peremén
Minden az enyém…
Isten szemét kéknek láttam;
Hosszú volt az út,
De szembe jött a múlt
S társaként most mellé álltam.
Az ég kebelén
Bolyongott a fény,
Majd elalhatott felhő párnán.
Az ég peremén
Ott ülhettem én,
S szelíd lett az alvó táj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése