Ha az élet csak egy perc lenne, egy pillanat,
Én veled tölteném kint, a rózsák alatt.
Ha a vágy egyszer, egy percre érintene,
Testem csak a te testeddel forrna egybe.
Ha mindig világos lenne, csak a te szemedet nézném,
Ha sötét lenne örökre, a te kezedet keresném.
Ha félnék, csak hozzád bújnék remegve,
Megértést, menedéket csak nálad keresve.
Ölelnénk egymást gyűrött lepedőn fekve,
Kéjes sóhajok, édes kínok közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése