Anyám, te kitagadott céda,
Kit ütött és rúgott az élet néha,
Te, kinek haja őszbe vegyül már,
Miért tagadtál meg engem, miért bántottál?
Kitettél a Taigetosz szélére, s remélted,
Hogy mire másnap kijössz már nem élek,
S ha mégis látod, hogy rád néz szemem,
Kegyetlenül rúgsz egyet kicsiny testemen.
Lezuhanok a szikláról, s te nem kapsz utánam,
Pedig én torkom szakadtából ordibáltam
Neked, te szívtelen, te üres, csak testben anya,
Kiabáltam neked, te romlott… lélekszakadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése